Genezis 1

Olaj, jutavászon 100x150cm
2011.

Nagyon ritka, hogy egy képet pusztán csak a látványért fest az ember. Az nem elég. Nekem nem. A világ olyan változásban van, hogy a látvány lassan már mindenkinek a zsebében van. 2011. A genezis sorozat egy összefoglalás, alkotói út egy szakaszának egyfajta lezárása. Az első gondolat 1987 körül kapott szárnyra, azóta épül, változik, alakul. Az ember és a környezete, társadalmi viszonyainak az alakulása azután, hogy kilépett a legszűkebb természettel való együttélésből. A folyamat, ami nem modellezhető, előre nem látható. A művészet eredete. Az origo, a kiindulópont. Minden alkotás alapgondolata. A legelső fiatalkori, elsősorban grafikai munkáim is ebből táplálkoznak.

Genezis 2

Olaj, jutavászon 100x150cm
2012. (magángyűjteményben)

Mi lehetett az az időpont, amikortól a műalkotás valóban mű alkotás. A tisztaság vajon csak az azt megelőző időszakra igaz? Az őskor, a természeti népek művészete tekinthető valóban szakrális művészetnek. Itt a szakralitás nem egy templomot, intézményt, eszmét takar. Valódi szimbiózis, együtt lélegzés a természettel. Az alkotás ekkor még nem kenyérkérdés, nem szépelgés, nem színtechnikai kutatás, nem a formák, tér megjelenítésnek keresgélése, hanem mélyről jövő ősi ösztönökből kiinduló manifesztuma a léleknek, vágynak, természetnek, életnek, halálnak.

Lila ruhás kislány 1.

olaj, vászon 90x180cm
2011. (magángyűjteményben)

Azt ígérték minden jobb lesz. Felnőttünk egy olyan korban ami a hazugságról, ostobaságról, agymosásról, egy egyenlőséget hazudó rendszerről prédikált. Ez igaz is volt. Mert egyenruha, az volt, járt, kellett. De csak egyenlőbbek, meg kevésbé egyenlőbbek voltak. Aztán mikor leszakadt a lánc, mindenki próbált levegőt venni. Meg új ruhát. Nem vették észre, hogy az sincs már. Legalábbis nem ingyen. Csak azoknak jár, akik eddig is egyenlőbbek voltak. Kicsit átfestve, új névvel ellátva, tricolorba, vagy új szabadságok zászlajába szépen csomagolva. Zuhatagként özönlött be az új világ új ruhákban, csillogó-villogó köntösben, de alatta nem volt semmi. Megkaptuk a csomagolást. 30 éve bontogatjuk. Üres.

Lila ruhás kislány 2.

olaj, vászon 100x150cm
2012. (magángyűjteményben)

A nagymamám kezét fogva kellett a vasárnap délelőttöt vacogva eltölteni a padokon ülve a többi hívő között. Anyám valahol a mennyezet freskó felhőcskéi között figyelt rám azt gondoltam. És akkor sem értettem. Ott elöl áll egy ember, aki már majdnem szent, olyan mondatokat mond amiket nem értek, néha énekel, de mindig ugyan úgy, és inkább egy begyakorlott rutinra emlékeztetett az egész, mint valami szertartásra. Beszél szeretetről, meg a minket szerető istenről, de akkor miért van a felhők között anyám? De akkoriban ez komolynak számított, mert ezt jelentette ellenzéknek lenni, mert a rendszer ezt nem tűrte. Jajj dehogynem. Ma már ők akarnak lenni az életünket meghatározó erők, a szellemi vezetők! A hatalom eszményének megtestesítői. Milyen hatalom?

Lila ruhás kislány 3.

olaj, vászon 90x140cm
2013

Persze, ettől működik a gazdaság. Fogyasztás. De hol vannak a valódi igények határai? Mikor oldódik fel az ember a tárgyak imádatában? Óriás, hosszházas, többhajós templomok épülnek, minden szegletben egy kis szentély, ahol a vásárló áldozni tud istenének, és a feloldás azonnal kézzelfogható, hazavihető, vagy fogyasztható. A képek kitalálása és megkomponálása hosszú folymat alapos tervezéssel, átgondolással. A komponálás a legszebb és legnehezebb része az alkotásnak. Ám ha kell, átfesteni és újragondolni kell az egészet bármilyen gondos előkészítő munka is áll előtte, hiszen a kép élő, minduntalan fejlődik a születése közben. A legalaposabb tervezés sem írhatja felül, ha a pillanat mást mond a vásznon.

Lila ruhás kislány 4.

olaj, vászon 90x160cm
2014.

Egy kép megfofalmazása minden alkotónak más-más folyamat. Vannak impresszív, tisztán látvány után festők, vagy a gesztusokkal festők akik az alkotást belső élményként élik meg. Ők egy adott pillanatot szeretnék rögzíteni, akár a látvány, akár a belső indíttatás a mozgatója. Másként működöm. Belül megjelenik valami, vagy szembetalálkozom aktuális élethelyzettel, foglalkoztat, nem enged, örömet, vagy éppen zavart okoz. Ki kell hogy jöjjön, vászonra kell hogy kerüljön! De mit kell tenni ezért, miképpen kell ezt absztrachálni, hová kell tenni a csavart bele, hogy megpendítse az ingerküszöböt?

Lila ruhás kislány 5.

olaj, vászon 90x160cm
2014.

Mi lehetett az oka, hogy az ember a természethez közeli, társadalmi, szociális, vagy akár individuális életét felcserélje? Átalakította egy műanyag, mesterségesen irányított, szabályozott életre. Ki, vagy mi vezérli ezeket a normákat? Miért akarunk olyanok lenni, amilyenek nem vagyunk? Mik voltak azok a pillanatok az emberiség történetében, amik fordulópontokat jelentettek? A kerék, az elektromosság, az űrkorszak után a digitális forradalom. Mikortól nincs rálátásunk a következmémnyekre, és meddig tart az alkalmazkodóképességünk, hogy az abnormális természetes maradhasson? Hová lettünk?

Felületfraktál 1.

olaj, vászon 60x80cm
2015.

Fantasztikusak a felületeket. A természet végtelen számú variációi a formákban, színekben, textúrákban, mélységekben, és mégis elural mindig az az érzés, hogy van vmi vezérlőelve ezeknek a néha fraktálokba rendeződő képleteknek. Micsoda utazás egyre közelebb kerülni a legapróbb részletekhez, amik olyannyira gazdagok ha nem gazdagabbak, mint egy túristalátványosságú panorámakép Taorminában. Pedig milyen jó csak ülni, és nézni egy kis szeletét a földnek. Szinte atomi egységként kiharapni egy kéregdarab látványát, aminek rajzolatai visszaköszönnek a fa teljes képében...

Felületfraktál 2.

olaj, vászon 60x85cm
2015.

...Hogy aztán a képet tovább nyitva mint egy varioobjektíven át nézzük a látvány tágulását. Nem tudom hol van a rendező erő ami ezt a csodát létrehozza. De kell hogy legyen. Mi pedig szép lassan eltávolodunk. Nem vagyok véres torkú, túlérzékeny greenpeace aktivista, de nagyon szomorú az irány. Mivé lesz a körülölelő környezet? Meddig feszítjük a határát ennek, ahonnan nincs visszaút. Vajon az erő ami még ezt építi és mozgatja mikor fog visszavágni?

Felületfraktál 3.

olaj, vászon 50x70cm
2016.

...És amikor a kéregdarabból összeáll a fa, akkor válik egésszé a rendszer. Az élő rendszer, amely nem csak születik, de időről időre elpusztul, hogy életet adjon az újjászületésnek, és tápláléka legyen a fejlődésnek. Csodás egy körforgás ez. Akár a kőzeteké. Pusztul, és újjászületik. Újra és újra, mintha soha véget nem érne hasonlóan a folyók örökös vízutánpótlásának. Milyen törpe esetlen kis figura az ember ebben a rendszerben. De az én kis "manóim" még nem a természettől elfordult torz társadalom korcsai, hanem akik még ott élnek vagy éppen küzdenek a csodáért.

Róma

olaj, vászon 110x110cm
2017.

Utazás a kisfüzettel. Manapság sketchbooknak hívják. A legjobb kikapcsolódás. Ülni egy városban, nézni az embereket, épületeket, forgást-sürgést, kiszúrni azokat a látványból, ami a sava-borsa az ott élőknek. Nagyon tud inspirálni. Róma pedig különösen. Rengeteg rajz készül, és ebből mindig akad egy, ami később festmény lesz. Élménytorlódás.

Róma 18-2018

olaj, vászon 100x150cm
2020.

... Ebből is lett. Ártatlan képi, gondolati játéknak indult. 2 héttel a száradás után robbant ki a tüntetéssorozat az USA-ban. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire aktuális lesz valaha ez a kép a napi történések viszonyában. Pedig ahhoz semmi köze. Mielőtt félreérthető lenne. Inkább a történelem ismétli önmagát gondolatra épült,ami Rómában különösen releváns pillanat manapság....

Irén

olaj, vászon 60x80cm
2014.

És igen, van mikor egyszerűen ki kell festeni a belsőt. Nem maradhat bent az, ami folyton présel, lenyom, és tönkretesz. Van az a helyzet, amibe belekerül a halandó, maga sem érti miként, és nem tud szakadni. A 21.század boszorkányai, hit és lélekrablói köztünk vannak, és mindennél jobban felvértezetten ragadoznak. "Csodavárás" mondja Cseh Tamás a frontátvonulásban. Hát az van. Meg spirituális hogy verjem át a másikat özön. A leggyengébbet támadja. A felkészületlent, a fiatalt, vagy talajvesztettet.

Tükör

olaj, vászon 60x80cm
2017.

A nagymamák 3 ablakos tükre. Akár egy triptichon. Gyerekként álltam és csodáltam a szerkezetet, melyek köré töténetek szövődnek, és egyszerre három nézőpontból figyelhetjük meg ugyanazt. Innen már csak egy lépés, hogy az ember a festészet örök témájára, az életkorok allegóriájira és annak megfogalmazására ugorjon. Ráadásul lehetővé teszi, hogy akár három különböző térre is ossza a képet, sőt ezekkel nem csak az ember idejének múlását, de a környezet időbeni és térbeli változásait is paralell érezheti, érzékeltetheti.

Új világ

olaj, vászon 60x80cm
2013.

Nem egy klasszikus helyzetkomikum sosem amit megfogalmazok a látványban. Arra elég lenne egy karikatúra. A festés hasonlatos a szobrász vagy a fotós munkájához, ahol a termékeny pillanat megragadása lenne az elsődleges, egy folyamat, vagy mozgás ábrázolásában, ezért a festés is egyfajta tömörítés. Talán több a lehetőség, a színekkel, környezettel, szabadon játszhatok. Nagy változások tanúja a generációm. Háborúkról, forradalmakról, üldözésekről mesélt a családi hagyomány és emlékezet azoknak aki részese lehetett, fiatalon bőrünkön éreztük a hazug kor látszólagos bukását, és vágytuk a változást. Nem történt változás. Nekem nem.

egyesült álom

olaj, vászon 60x80cm
2013. (magángyűjteményben)

Írni kevésbé tudok és nem is szeretek, zenélni sem tudok, ezért a képpel mesélek. Viszont nagyon jó zenére festeni. És bizony olyan is van, hogy a zene, vagy éppen a szövege inspirál. Talán nem is ötletet ad, mert a téma már megvan előtte bennem, hanem segít a ráhangolódásban, a megragadásban.

4-es 6-os

olaj, vászon 60x80cm
2017.

"Az élet lehet olyan szép, sőt szebb mint az álom" írja Fekete. Bizony, a téma gyakran szembejön. Le sem kell érte hajolni. Fejben fényképezés, vagy egy gyors kroki, és már meg is van az alap. Szeretem az ilyen helyzeteket. Jó alapra könnyű is építeni a képet, igazi élmény a festése. Különösen kis hazánkban volt feltűnő a pillanat 2016-ban, mikor a vizcsapból is a migráció folyt. Azóta is. Nem robbantunk fel. Akkor sem....

torta

olaj, vászon 60x80cm
2011. (magángyűjteményben)

A közösségi média teljesen átalakította a világunkat. Szerencse, vagy szerencstélenség, de nem felejtettem el, milyen volt előtte. Lassan kezdődött az átalakulás, aztán robbant. Olyan világban élek, ahol az egyik generáció nem is tudja milyen e nélkül, a másik pedig értetlenül áll a társadalom fordulatai előtt. A 3., az én generációm libikókázik a két világban. Talajvesztés. Hol az egyik oldalon ér le a lábunk, hol a másikon. A németalföldiek, különösen Brueghel zseniális, korszakalkotó ábrázolásmódja mindíg is lenyűgözött. Ma kimeríthetetlen a történés az ilyen típusú képekhez, de azt hiszem, hogy Daumier is nyalogatná a szája szélét....

selfi

olaj, vászon 60x80cm
2014.

... mindennél többet ér a like. Visszajelzés a cyber barátoktól és cyber ellenségektől. Boldogság mértékegység és mennyiséghalmozás. Kivagyiság és netről lopott reggeli posztolás a hype kávézóból. És persze szocializációs szint függő csücsörítés a tükör előtt, kilőve az éterbe. Azonnal. Mert fizettem érte, és akkor az már az enyém...

Ökológiai traktor lábnyom

olaj, vászon 60x80cm
2012.

Múlt, és jelen, és jövő. Kamaszként járva az erdőt gombák után kutakodva, megállva néha egy-egy fűcsomónál, vagy izgalmas formájú fánál, jó mélázni most is. Kijutva, vagy kifutva a civilizációból, új tér, más levegő, előtör az az érzés. Együtt lélegezni a természet erejével. A víztükör csodálatos még ha csak pocsolyányi is. Bármit oda tud varázsolni. Csak nézd, csendben, és engedd hogy megragadjon a képezelted. Felfaljuk. A környezetet. Terjeszkedünk. Neked is megvan, hogy ahol régen sétáltál, kirándultál, bringáztál a réten, ott most lakópark, meg beton van?

Életút(ban)

aquarell, papír 30x45cm
2009.

Megállsz, és ledöbbensz. Ahonnan elindultál, onnan letértél. És nem hoztál létre semmit. Persze sok mindent mégis, nagy dolgokat, talán a legnagyobbat és legfontosabbakat, de az utad az egy másik dimenzióban futott eddig. Van e köztes átjárás, van e híd, hogy ne kelljen az üres vásznakat hátrahagyni.

Fej

aquarell, papír 30x20cm
1989.

Cím nélkül

olaj, vászon 30x20cm
2009.

Ömlött a válság. A fülünkbe, szemünkbe. És fogalmam sincs miért, és honnan, eszembe jutott egy szovjet regény, a kétéltű ember. Gyerekkoromban olvastam. Beragadt egyszerűen.

Ősfolyó

aquarell, papír 30x45cm
2015

Diákéveimben volt egy könyv a könyvtárban. Sámándobok szóljatok. Állandóan kikölcsönözve volt. Általunk. Olyan gondolatébresztő, elemi erejű versek és illusztrációk voltak benne, hogy talán kiindulópontja, de legalábbis meghatározója annak a világképnek, ami az ősi népek művészetéhez, gondolkodásához láncolja a képeimet a mai napig.

Felületfraktál (előkép)

aquarell, merített papír 20x30cm
2013

Szajol

olaj, vászon 60x80cm
2010.

Pillanatmegélés ahol imádumk elvonulni és alkotni. A vidék csendje, a méhek zúgása, a tó tükre, a fák suhogása. Reggel kipakolás a diófa alá, és csak az ecset surrogása hallatszik a vásznon.

Szem (részlet)

olaj, vászon 80x80cm
2013 (magángyűjteményben)

fa fülbevaló

olaj, vászon 60x80cm
2019

  • "2007-ben indítottuk el a Belvárosi Képzőműhelyt, amit nem csak rajziskolának szántunk, hanem olyan műhelynek, ahol találkoznak a művészet iránt érdeklődők, a közös alkotás és tanulás nem száraz tanórai hangulatban zajlik, hanem mindenki lehetőséget kap a tanulás mellett a saját útkeresésére is"

    Látogasson el a weboldalunkra.